Author: Mikula Lajos

  • Bestiális technika – Canon 70D

    Írországi utam után rájöttem, hogy alapvetően nagyon szeretek fényképezni (hiszen odaát készítettem kb. 1000-1200 darab képet). A fotózást sohasem tanultam úgy igazából (az alapokat kaptam meg profi oktatáson keresztül), plusz szerintem egy csomó dolgot nem lehet megtanítani (pl. hogyan komponálunk meg egy fotót, hogy érdekes legyen, mivel vizuális elemekkel lehet megfogni a nézőt). A fotózás…

  • A világ nem elég – Homelab fejlesztések

    Amíg mindenki a Bahamákon (vagy valami hasonló, egzotikus helyen) sütkérezett vagy éppen a Balatonon ette 3500 forintért a hekket, én Dublinban küzdöttem a magyar meleg után sokként ható esővel és a 9 (kilenc) fokos hideggel (ez olyan 20-25 fok eltérés a cikk írásakor mért itthoni hőmérsékletektől). A kalandjaimban persze elkísértek eszközeim, segítségükkel sikerült többé-kevésbé megörökítenem…

  • Dublin 018 – Projektzárás és mérleg

    Az előző két napban erre a cikkre “vezettem rá” a kedves olvasókat. A mai nap az utolsó napom Dublinban egyedül, holnap érkeznek édesanyámék. Ezzel eme bejegyzés-sorozat is véget ér, legalább is ez az utolsó bejegyzés, amit csak a saját élményeimről írok. Elmondhatom, hogy nagyon izgalmas három hétben volt részem, mivel (ahogy utólag kiderült) alig ismertem…

  • Dublin 017 – Az emberi oldal

    A tegnapi iskolával kapcsolatos cikkem után ma az utazásom (és eddigi hasonló élményeim) emberi, mentális oldaláról írok. Múlt nyáron is voltam külföldön (egy német ismerősön keresztül), de akkor az ottlétem középpontjában a munka állt. Valami, ami célt ad Nálam nagy probléma az, hogyha nincsen mit csinálnom. És nem csak amiatt, hogy esetleg unnám magamat, mert…

  • Dublin 016 – Hiányzó információk

    Eddig a blogon főleg magát a várost, illetve a turistaként meglátogatott (vagy látogatásra érdemes) helyeket boncolgattam, írtam le. Azonban nem csak lődörögni vagyok itt, céllal érkeztem a városba: az angoltudásomat szeretném fejleszteni. A következő pár bekezdésben arról írok, hogy ez eddig mennyire sikerült, illetve hogy kinek ajánlanám az ilyen jellegű angolkurzust. Haladó? A nyelvi szintemet…

  • Dublin 015 – Váratlan utazás (Cork)

    A hétvégére mindig egy helyi és egy távolsági napot ütemezek be. A tegnapi napot szerintem hasznosan töltöttem, de azért megpróbáltam a mai napot is kitölteni. A célállomásom, Cork Dél-Írországban található, a Lee folyón, a tengerparttól pár kilométernyire. De ugye odautazni sem egyszerű, pláne nem a kertvárosból. Így korán kellett kelnem (6-kor), hogy legyen időm bejutni…

  • Dublin 014 – Nemzeti Galéria és Phoenix Park

    A mai napon az Ír Nemzeti Galériát látogattam meg, utána pedig a Phoenix Parkban (7km2 a teljes területe) sétáltam egy darabon. Az Ír Nemzeti Galéria Én alapvetően nem vagyok az a nagy művészeti szakértő, de mégis el szerettem volna menni a Nemzeti Galériába, mivel eddigi tapasztalataim alapján a festményeket viszonylag könnyű élvezni, még művészeti előképzettség…

  • Dublin 013 – Lesétált sétálóutca

    A mai napra vonatkozó cikk csak nyúlfarknyi lesz, mivel meg kellett írnom bulizásom krónikáját és fogytán az írói energiám. A mai napon sétáltam egy csekély három kilométert a Liffey másik oldalán, ahol a Jervis bevásárlóközpont mögötti területet (bevásárlóutcát) térképeztem fel. Ha valaki shoppingolni szeretne, akkor itt mindent megtalálhat: nem csak ruhaüzletek, hanem vegyesboltok, szuvenírboltok, éttermek…

  • Dublin 012 – Önpusztítás, és Mission Impossible

    A tegnapi napon a szokásos napi poszt elmaradt, mivel sajnos nem jutott időm a bejegyzés megírására és szerkesztésére. Ennek az volt az oka, hogy bulizni indultam a dublini éjszakában. Előkészületek Egy bulizáshoz több dolog szükséges (legalább is nálam): megfelelő ruházat, megfelelően összepakolt bulizófelszerelés, illetve (ha vendégségbe hívnak) akkor valamilyen ajándék (18 év fölött előnyben részesül…

  • Dublin 011 – Mit csinálnak az írek szabadidejükben?

    “Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket.” – Szun-ce (kínai író és hadvezér) Noha nem kedvelem…