Amíg mindenki a Bahamákon (vagy valami hasonló, egzotikus helyen) sütkérezett vagy éppen a Balatonon ette 3500 forintért a hekket, én Dublinban küzdöttem a magyar meleg után sokként ható esővel és a 9 (kilenc) fokos hideggel (ez olyan 20-25 fok eltérés a cikk írásakor mért itthoni hőmérsékletektől).
A kalandjaimban persze elkísértek eszközeim, segítségükkel sikerült többé-kevésbé megörökítenem Írországot és az ott magamba szívott élményeket és érzéseket. Ha én valamit értékelek, az a megbízhatóság és a körülményekkel szembeni ellenállóság. Ezen szempontoknak mind az eszközeim (itt főleg a virtuális “szememre”, kamerámra és az otthon az adatokat befogadó szerver(ekre) gondolok), mind jómagam többé-kevésbé megfeleltünk.
Magamat sikerült megjutalmaznom egy szerintem egészen tűrhető, rózsaszín-fekete ing+nyakkendő kombóval.
A szervert (végül is ebben az esetben is magamat jutalmaztam) is fejleszteni szerettem volna, mert a Fujistu S920 vásárlásakor a KK (kis költségvetés) volt a lényeg, nem az, hogy hosszútávon is jó legyen a gép. Igazán csak valamit szerettem volna szerezni, jó gyorsan, hogy indulhasson a “hekkelés”, a Proxmox-szal való “játék”.
Mi változott?
Először is a Fujitsun kellett egy picit tuningolni: az internetes adatlapokkal szemben a gép 16Gb-ig bővíthető, nem 8Gb-ig, így rögtön lecsaptam egy két darabos Micron készletre. Itt érdemes megjegyezni, hogy lényegében tök mindegy, hogy milyen RAM-ot veszek, mert az alaplap nem tud Dual Channelt, plusz nem is a legerősebb, szóval itt inkább a kapacitást kell nézni, nem a sebességet (úgysem lesz gyorsabb). Így fel lehetett nyomni a ZFS chache-t és jut hely pár Docker konténernek.
Elszaladtam még az szünetmentes ügyében is pár helyre és így sikerült végre rendbe tenni a még melóból “leselejtezett” APC Back-UPS 350CE-t is. Az új akkut betéve azonban szomorúan konstatáltam, hogy a szünetmentes még mindig csak két percet bír ki akkun, utána újra riasztani kezd, mert szerinte nincsen akkumulátor-kapacitás.
Tuti?
Nem, én sem hittem el. Így elkezdtem kutatni azután, hogy mégis hogyan lehet szervizelni ezeket az ősrégi szünetmenteseket és végül kiderült, hogy van szervizmenü (apcupsd és apctest; mindez 2000 körül lett lefejlesztve Linuxra), de ehhez kell egy speciális kábel (RJ-50 — USB), amit kb. nem lehet kapni sehol. Hál’ Istennek a melóban ezért volt egy pár darab (bár a nagyjukat kidobták, hiszen minek az’).
Ezt végül beszerelve és a drivert feltelepítve sikerült bejutni a szervizmenübe és onnan egy akkumulátor-kalibrációt indítani, ami több, mint másfél óráig tartott. Utána az UPS újraírta az EEPROM-ot.
Ezután olyan 55-65 perc akkus üzemet kapunk alapjáratú gépek mellett (de ugye ilyenkor internet sincsen, szóval nem nagyon lehet őket terhelni). Az én esetemben azért jó a szünetmentes, mert így az E.ON hülyeségei (pl. kéthavonta szétrobbanó elosztótranszformátorok) miatti “mikro-kimaradások” nem indítanak újra mindent a “rackben” (ami nem is rack, ahogy a következő képen látszik is).
Hal (hab) a tortán
Így már majdnem tökéletes a kis szörnyetegem, de még szerettem volna egy routert is az eddigi switch helyére, mivel egy router azért kényelmesebb lenne (teljesen független IP tartomány, DHCP szerver, áramkimaradás esetén pedig ugyanúgy lehet nézegetni ezeket). Végül egy TP-Link routert néztem ki, az ER605-os típusút (amúgy ez egy komolyabb darab, enterprise-jellegű, multi-WAN, 3G/4G modemet is támogató router). És van port mirroring is rajta!
A beszerelést sikerült gyorsan megejteni, még a nagy meleg ellenére is.
Összességében
Szerintem sikerült nagyot ugrani megint szolgáltatási minőség szempontjából. Ezt mondjuk vicces leírni, mert kb. senki sem nézi normál esetben ezt az oldalt, de ettől függetlenül gyorsabb és jobb lett az elérhetőség és rendelkezésre állás.
Leave a Reply