Az előző két napban erre a cikkre “vezettem rá” a kedves olvasókat. A mai nap az utolsó napom Dublinban egyedül, holnap érkeznek édesanyámék. Ezzel eme bejegyzés-sorozat is véget ér, legalább is ez az utolsó bejegyzés, amit csak a saját élményeimről írok.
Elmondhatom, hogy nagyon izgalmas három hétben volt részem, mivel (ahogy utólag kiderült) alig ismertem az ír kultúrát és az embereket. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy sikerült “meghódítani” az ismeretlent és sok felejthetetlen élménnyel és tapasztalatokkal gazdagodni közben. De beszéljenek a számok.
A következő statisztika csak vicc jelleggel készült.
Nem akarom magamat ismételni, de én azt gondolom, hogy a célomat ezzel az úttal elértem, angoltudásom mindenképpen jobb lett. Remélem, hogy a kedves olvasók is jól szórakoztak a napi cikkek olvasása közben.
- Írtam 19 darab bejegyzést, az analitika szerint a legjobban olvasott (interakciós számok és munkamenet-idők) a Dublin 012 – Önpusztítás, és Mission Impossible című volt (vajon miért).
- Ezzel minden nap legalább 1.5 órát töltöttem el (gyakran éjszaka).
- Költöttem összesen kb. 290 eurót a három hét alatt (ebben minden benne van), ebből kb. 40 EUR ment tömegközlekedésre, kb. 70 pedig csak az ebédelésre (csak szendvicsek).
- Sétáltam kb. 97 kilométert (ennek 85%-a biztosan megjelenik a térképen is), egy nap átlagban 14 000 lépést tettem.
- Volt 72 órányi normál angolórám (online tanulást, klubokat és minden egyebet nem beleszámolva).
- Lejegyeztem 300 darab új, eddig teljesen új angol szót (az iskolában egy év [10 hónap] alatt kb. 2000-2500 szót jegyzek le.
- Megnéztem a két legnagyobb várost Írországban (Dublin és Cork). Ez 533 km vasúti utazást jelent (6 óra).
- Minden nap lebuszoztam az otthon-iskola távot, ez három hét alatt 109 km-t jelent (ebben nincsen benne a hétvége)
Bónusz statisztika: csináltam 274 darab fotót is (ez nyersanyagban 600 darab felett volt). A fotóimat, eredeti méretben az alábbi oldalon lehet megnézni, kronologikus sorrendben.