Eddig a blogon főleg magát a várost, illetve a turistaként meglátogatott (vagy látogatásra érdemes) helyeket boncolgattam, írtam le. Azonban nem csak lődörögni vagyok itt, céllal érkeztem a városba: az angoltudásomat szeretném fejleszteni. A következő pár bekezdésben arról írok, hogy ez eddig mennyire sikerült, illetve hogy kinek ajánlanám az ilyen jellegű angolkurzust.
Haladó?
A nyelvi szintemet két részben határozta meg az iskola (magát a szolgáltatót itt nem fogom megnevezni, mert sem reklámozni, sem minősíteni nem akarom őket név szerint, de könnyen meg lehet találni egy “dublini nyelvtanfolyam” kereséssel a Google-ön).
Egyrészt volt egy “adaptív” teszt (online): ezt azt jelenti, hogy egy számítógép kérdéseket tesz fel nekem olvasásértés, hallásértés és nyelvtani helyesség témában. A dinamikusságot az adta, hogy a gép folyamatosan nehezebb kérdéseket tesz fel, ezzel “bemérve” a szintet. Ez nekem tetszett, bár az “adaptív” rész azt jelentette, hogy a gép mindenhol végigment a maximum kérdésszámig, így vagy másfél órát pötyögtem a laptopomon. Utólag a kattogás a haladó fokozatra (CEFR C1-C2) volt elég. Ez nekem fura volt, mert én magamat inkább B2+ / C1-re tettem volna (de gyakran alábecsülöm magamat).
A másik része pedig az, hogy az oktatóink folyamatosan figyelnek minket, ha Speaking van (pl. vita vagy prezentáció), emiatt folyamatosan figyelni, dolgozni kell.
Oktatás
Szerintem az iskola jól megfogta a lényeget a haladó angollal, legalább is ebben a környezetben. Hiszen senki sem azért jön ide, hogy nyelvtant tanuljon (legalább is a jobban tudók közül). Maguk az órák inkább a hallásértésre és a beszédkészségre helyezik a hangsúlyt, de tanultunk ír kultúrát is az ittlétem alatt.
Egy nap átlagban 4 órám van (az első 8.30-kor kezdődik), ami a valóságban olyan 5 óra intenzív angolt jelent (nem minden óra 45 perc). Délután pedig múzeumlátogatások, klubok és egyéb programok érhetőek el a diákok számára (az egyik cikkemet lényeglében egy klubfoglalkozás anyagából írtam meg). Az órák jó hangulatúak, a tanárok nagy része középkorú vagy fiatalabb (vannak friss diplomások is).
Az órák után általában enni megyek, a délutánokat múzeummal, sétával vagy klubba járással töltöm.
Mérleg, illetve ajánlás
Mit tanultam meg itt:
- Jobban vitázni (Debate) angolul
- Megismerkedtem a felsőfokú vizsgák feladattípusaival
- Tanultam egy kicsit az ír kultúráról és az emberekről
- Jobban (magabiztosabban) beszélem az angol nyelvet
Szerintem itt főleg az utolsó pont a hangsúlyosabb. Akármilyen szuper angoltanárom is lehet (innen is köszöntöm a tanárnőt), de az anyanyelvi környezetet az osztályterembe lehetetlen elhozni. Ezért gondolom azt, hogy egy ilyen nyelvtanfolyam hasznos lehet, mert itt használni kell az angolt a “túléléshez”.
Ha nem beszélsz, egyedül leszel három hétig, körülbelül nulla emberi kontaktussal (én már tapasztaltam hasonlót [nem ilyet], nem volt kellemes élmény). Ha nem beszélsz, akkor előbb-utóbb begolyózol (három hét alatt már lehetőség van erre, ha nem teljesen aszociális valaki).
Olyan embereknek ajánlom a hasonló jellegű (nem feltétlenül pontosan ezt) kurzusokat, akik kicsit szeretnének kimozdulni a komfortzónájukból vagy nehezen szólalnak meg angolul. Szerintem egy ilyen kurzus kiváló lehetőség arra, hogy fejlesszük az angolt mindennapi használaton keresztül (nem csak a vizsgatémákat magoljuk be), új embereket ismerjünk meg és felfedezzünk egy idegen kultúrát.
Leave a Reply