Az egyik előző cikkemben (Fényképezés fény nélkül – Egy kísérlet) az alacsony fény mellett való fényképezés technikai hátterét vizsgáltam. A hosszú záridő és az autofókusz hiánya megnehezíti a munkát, de ugyanakkor olyan kihívást is állít az amatőr fotós elé, amit szerintem minden hobbistának érdemes kipróbálnia.
Technika
A használt fényképezőgép most is a kedvenc Canon EOS 700D-m, annyi csavarral, hogy most egy nagylátószögű objektívvel szereltem fel. Az előző cikkemben leírt Firmware-módosításokkal nagyobb záridőt és finomhangolt ISO-t is használhattam a kísérleteim során.
A nagy záridő miatt állványról kellett minden képet fotózni. Ha nincsen állványunk, akkor bármilyen bak jó, de arra mindenképpen figyelni kell, hogy használjuk a gép önkioldóját, mivel leggyakrabban az exponálógomb lenyomásakor mozdul be a kép.
A fényképekhez manuális módot használtam, az apertúrát kinyitottam f3.5-re (ezt engedi a gép max.), a záridőt pedig nagyra állítottam, 35-60 másodpercet értek ebben az esetben “nagy” alatt. Az ISO értékét minél alacsonyabban érdemes tartani, nálam ezen beállítások mellett a 400 és 800 közti ISO-k jöttek be. A 100-as vagy annál mesterségesen lejjebb nyomott ISO csak a több perces expozíciók esetében adott értékelhető eredményt.
A Canon alap esetben csak harminc másodperces záridőt enged a gépeken, de a firmware módosítása által elérhetővé vált a BULB időzítő, ami sokat segít ilyenkor.
Művészkedés?
A csillagok hosszú záridővel való fotózgatása viszonylag gyorsan megunható, pláne ha nincsen türelmünk a csillagok “csóváit” fotózgatni (star trail photography). Ebben az esetben el lehet kezdeni a fénnyel játszani, pontosabban mesterségesen fényt “fecskendezni” a képbe. Ehhez valamilyen erősebb lámpa ajánlott, fontos, hogy az ízlésünknek megfelelő szín(hőmérséklet)űt válasszunk.
Itt már klasszikus értelemben vett fényfestésről beszélhetünk, de a nagy záridő miatt, ha ügyesek vagyunk, akkor a csillagos ég is megmarad és az előtér egyes részei is világosak lesznek.
A gyerektábor vásárlásakor a telkünk egyenlő volt egy afrikai őserdővel, amelynek legalsó rétegeit sohasem éri napfény. Ennek az időszaknak egyik emléke a már félig halott (köszönettel egy villámcsapásnak) barackfánk, ami minden egyes alkalommal múltra és a sok munkára emlékeztet, amit a tábor komplexumának felépítése jelentett.
De persze el lehet kezdeni variálni a formákat, már amennyire ez a záridő és a fa mérete mellett lehetséges. Vigyázzunk, mert gyorsan elfajulhat a helyzet. Nem gondoltam volna, hogy valaha egy kézi reflektorral fogok rohangászni egy fa körül, miközben a kezemmel csapkodok… és még élvezem is mindezt.
Ha valaki erre feni a fogát, a képek felkerültek a Galériámba is, ahol a beállításokat is meg lehet nézni, amivel készültek (a fás képeknél főleg).
PS: a záridőhöz a BULB miatt 1/0-t ír, ez azért van, mert a szoftver elég eccerűre lett írva (következő verzióban javítom).
Leave a Reply