Dublin 002 – A magyar mentalitás

Most ha az ember utazóblogot ír, általában arról ír, hogy milyen finomak az ételek (ehetőek, azért a hazait nem verik), milyen a sör (finom, itt azért nehéz abszolút ítéletet mondani). Én azért próbálok ezekkel az írásokkal valami újat, érdekeset mutatni, olyat amit nem biztos, hogy egy Google-kereséssel megtalál az utazni vágyó. Ilyenek az árak.

Megfogja a forintot… vagy az eurót?

Ha valaki felmegy az internetre, viszonylag egyszerűen kikeresheti, hogy Dublin (és Írország) maga elég drága. Ez nem csak az élelmiszerekre, hanem a lakhatásra, illetve még sok másra is vonatkozik. Nézzük meg a házakat. Sok helyen (főleg a külvárosban) még megtalálhatóak a régi típusú, állami építésű házak (1930 körül építették az első épületeket).

Itt alapvetően ezekre a házakra gondolok

Ahogy megtudtam (és a képen is látszik), ezeket a házakat alapvetően olcsó, állami (esetleg szolgálati) lakásoknak építették. Ami meglepő, hogy ma ezek a házak is olyan 200-300e EUR körül mozognak (ez alaphangon 79 millió forint [78 928 300 HUF, 394,64 HUF / EUR]), de akár egymillió euró is lehet egy ház, ha egy kicsit nagyobb, vagy a belvároshoz közelebbi házról beszélünk.

Ennek ellenére azért elég sok ember (főleg az idősebbek) rendelkezik ingatlanja fölött [statisztika].

De azért ideköltözni nem kéne… Igaz?

Hát nekem azért még messze van, de ha valaki ide szeretne költözni, ezért számolni kell az árakkal (akár tanulni, akár dolgozni megy az ember). Ami eddig személyesen velem is megtörtént és az elmúlt napok tükrében elég információval is rendelkezek róla, az a tömegközlekedés. Egy buszjegy Dublin belvárosába a szállásomról (és kb. a teljes agglomerációból) 2.60 EUR (egy irányba), ez oda vissza ugye 5.20 EUR (1 026,07 HUF, 394,64 HUF / EUR).

Most ezzel szemben kis hazánkban a kedvezményes országbérlet 1 890 HUF, a teljesárú 18 900 HUF. Ez itt az első esetben kb. két napnyi a második esetben meg kb. 18 napnyi buszozás (egy hónap nem 18 napból áll!, még szökőévben sem). Tehát minden drágább, még itt is. Az éjszakai buszokat nem is említem (akár 10 EUR is lehet egy kis buszozás).

Ami viszont tetszik…

az az, hogy nem kell minden nap jegyet venni, hiszen van E-jegy (Leap card). Olyan, mint ami New York városában, Pay-Per-Ride néven fut a metrónál. A kártya itt is érintésmentes (nem kell lehúzni), mobilalkalmazásból lehet menedzselni, szóval elég jól ki van találva (itt a szemem sarkából azért odasandítok a BKK E-jegy próbálkozására [E100-as reptéri buszon pl.]). A sima Leap card (magyarosan szökkenőkártya) kis kedvezményt biztosít, így egy buszjegy csak 2 EUR. Most nekem ez nem elég (azért mégis magyar vagyok, a mentalitásunk része az enyhe fillérb*szás), szóval mivel a cikk írásakor éppen 18 éves vagyok, így gyerekkedvezményt sikerült szerezni (csak útlevél kell hozzá). Így a jegy csak 1.60 EUR, ami már középtávon is komoly megtakarítást jelenthet.

Azért hogy legyen valami más is a nevetséges közgazdaságtudásomon kívül, itt vannak a mai képek (térkép szintén frissült):


Comments

2 responses to “Dublin 002 – A magyar mentalitás”

  1. Az előző rész itt: bejegyzés

  2. A következő rész itt: bejegyzés

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *