Belépés a Hájpervájzorok világába – Proxmox

Ebben a cikkben a Proxmox Virtual Environment (PVE) megismerése a fő téma.

Bevezetés

Az első számítógépem egy piros színű Asus notebook volt egy Intel Atom processzorral és 4 gigabájt rammal. Ahogyan haladtam előre az informatika megismerésével, egyre komolyabb, profibb számítógépeket kezdtem el használni. Egy idő után úgy éreztem, hogy szükségem van egy saját szerverre (akkor teljesen indokolatlanul), így megvettem az akkori talán csúcsmodell Raspberry Pi 3 B+-t.

A cikk írásának időpontjában egy kis otthoni “szerverparkom” van egy Proxmox-ot futtató “fő” szerver, illetve egy tárolásra használt ősi, 2004 óta nem támogatott ZyXEL NAS.

Hogy jön ide a Proxmox?

A Linuxos kalandok a Pi után egy szintén Intel Atomot használó multimédia pc-vel folytatódtak (elektronikai hulladékban találtam). Ez a gép a mai napig jól működik, sokat tanulhattam segítségével a Linuxról és a webszerverek és egyéb alkalmazások üzemeltetéséből, biztonságáról.

De itt már éreztem, hogy ez így nem lesz jó, nem lehet mindent egy helyen futtatni és ezzel a végén jól járni, így megoldás után néztem.

A német precízió

A Proxmox eredetileg egy német fejlesztés volt, Martin és Dietmar Mauer alapították meg a Proxmox Server Solutions GmbH-t 2005-ben, a kezdeti fejlesztési szakasz lezárása után. Ma a nyílt forrású szoftver mellett ipari felhasználásra is gyártanak virtualizációs szoftvert (Enterprise verzió).

Azért esett a Proxmoxra a választásom, mert a kutatásom alapján nagyon sok hardveren elmegy és egy nagyon egyszerű Plug and Play jellegű konfigurációt kínál.

A migráció

A Proxmox telepítése nagyon egyszerű volt, még a “szervergép” (ekkor már egy Fujitsu) belső SSD-je (8 gigabájt) is elég volt a Hypervisor telepítéséhez.

A fenti képen is látszik, hogy ez nem egy erőgép, de kísérletezésre éppen elég!

CT, VM, LXC, ZFS, Ceph, HA… PTSD?

A rendszer telepítése után viszonylag gyorsan belejöttem a felület kezelésébe: létrehoztam egy ZFS storage poolt, feltöltöttem a legújabb Debian ISO-t, konfiguráltam a hálókártyát és 2FA-t állítottam minden felhasználónak.

A proxmox alapvetően két fajta virtuális gépet ajánl: vannak VM-ek és LXC-k. Én alapvetően LXC-ket használok a kisebb szolgáltatások futtatására, mivel a szegregáció mellett kisebb erőforrásigénnyel járnak (de persze bekeverhet, hogy a hypervisor kernelét használják…).

A Proxmox kínál még “High Availability” megoldást is, de ehhez több szerver kéne, így ezzel nem nagyon tudtam foglalkozni. Ugyanígy jártam a Ceph megosztott adattárolási megoldással is.

A személyes dolgaimat (adatbázisok, LalID és Intranet, wordpress) kisebb gondok nélkül átvittem az új gépre, bár itt gondot okozott, hogy mivel egy gépen volt minden, így elég érdekes konfigurációk születtek a telepítéskor.

Jelenleg egy VM és hat konténer fut, többek között jelszókezelő, intranet és biztonsági mentési feladatokat ellátva. Eddig a rendszer nagyon stabilnak bizonyult, nem voltak vele különösebb problémák, a felület egyértelmű és (viszonylag) egyszerűen kezelhető és érthető.